A gyakran használt ruhadarabszövés szövetA szövőszék egy vetélő formájú szövőszék, amelyben a fonalat a hosszúsági és szélességi fokok lépcsőzetesen alakítják ki. Szerkezete általában három kategóriába sorolható: sík, sávoly és szatén, és ezek változó szerveződése (a modern időkben a vetélő nélküli szövőszék alkalmazása miatt az ilyen szövetek szövése nem vetélő formát használ, de a szövet továbbra is vetélő szövésű). A pamutszövet, selyemszövet, gyapjúszövet, lenszövet, kémiai szálas szövet és ezek kevert és szőtt szöveteinek összetevői közül a szövetek felhasználása ruházatban változatosságban vagy termelési mennyiségben változik. A stílus, a technológia, a stílus és egyéb tényezők közötti különbségek miatt nagy különbségek vannak a feldolgozási folyamatban és a feldolgozási eszközökben. A következőkben az általános szövött ruhafeldolgozás alapvető ismereteit ismertetjük.
(1) A szőtt ruházat gyártási folyamata
Felületi anyagok a gyári ellenőrzési technológiába, kulcslyukgomb vágása és varrása, ruhadarabok vasalása, csomagolás-tárolás vagy szállítás.
Miután a szövet bekerül a gyárba, ellenőrizni kell a mennyiséget, a megjelenést és a belső minőséget. Csak akkor helyezhető üzembe, ha megfelel a gyártási követelményeknek. A tömeggyártás előtt először műszaki előkészítést kell végezni, beleértve a folyamatlap, a mintalemez és a minta ruhadarab elkészítését. A minta ruhadarab csak az ügyfél általi jóváhagyás után léphet be a következő gyártási folyamatba. A szöveteket félkész termékekké vágják és varrják. Miután egyes ingaszövetekből félkész termékeket készítettek a speciális folyamatkövetelményeknek megfelelően, azokat válogatni és feldolgozni kell, például ruhamosás, ruhahomlokmosás, csavaróhatású feldolgozás stb., végül pedig a kiegészítő folyamatokon és a befejező folyamatokon keresztül, majd az ellenőrzés után csomagolni és tárolni kell.
(2) A szövetvizsgálat célja és követelményei
A jó minőségű anyagok fontos részét képezik a késztermékek minőségének ellenőrzésének. A bejövő anyagok ellenőrzése és meghatározása hatékonyan javíthatja a ruházat minőségét.
A szövet ellenőrzése magában foglalja mind a megjelenés minőségét, mind a belső minőséget. A szövet fő megjelenési formája, hogy van-e rajta sérülés, folt, szövési hiba, színbeli eltérés stb. A homokmosás során vizsgált szövetnél figyelmet kell fordítani arra is, hogy van-e rajta homoknyom, elhalt hajtások, repedések és egyéb homokmosási hibák. A megjelenést befolyásoló hibákat az ellenőrzés során jelölésekkel kell megjelölni, és szabáskor el kell kerülni.
A szövet belső minősége főként a zsugorodást, a színtartósságot és a súlyt (m, uncia) foglalja magában. Az ellenőrző mintavétel során különböző fajtájú és színű reprezentatív mintákat kell vágni a vizsgálathoz az adatok pontosságának biztosítása érdekében.
Ugyanakkor a gyárba belépő segédanyagokat is ellenőrizni kell, például a rugalmas öv zsugorodási sebességét, a ragasztóbélés tapadási szilárdságát, a cipzár simaságának mértékét stb. Azok a segédanyagok, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, nem kerülnek üzembe.
(3) A műszaki előkészítés fő munkafolyamata
A tömeggyártás előtt a műszaki személyzetnek először alapos műszaki előkészítést kell végeznie. A műszaki előkészítés három elemet foglal magában: folyamatlapot, papírminta-készítést és ruhadarab-minta elkészítését. A műszaki előkészítés fontos eszköz a zökkenőmentes tömeggyártás és a végtermék vevői igényeknek való megfelelésének biztosításához.
A folyamatlap útmutató dokumentum a ruhafeldolgozásban. Részletes követelményeket tartalmaz a specifikációkra, a varrásra, a vasalásra, a kikészítésre és a csomagolásra stb. vonatkozóan, valamint tisztázza az olyan részleteket is, mint a ruhakiegészítők elhelyezése és a varrásnyomok sűrűsége, lásd az 1-1. táblázatot. A ruhafeldolgozás minden folyamatát szigorúan a folyamatlap követelményeinek megfelelően kell végrehajtani.
A mintadarab gyártásához pontos méretre és teljes specifikációra van szükség. A vonatkozó részek kontúrvonalainak pontosan egyezniük kell. A mintán fel kell tüntetni a ruhadarab számát, az alkatrészt, a specifikációt, a selyemzárak irányát és a minőségi követelményeket, és a minta kompozit pecsétjét a megfelelő illesztési helyre kell bélyegezni.
A folyamatlap és a minta elkészítése után megkezdődhet a kis tételű mintaruházat gyártása, és az eltérések időben korrigálhatók az ügyfelek és a folyamat igényei szerint, valamint a folyamatbeli nehézségek megoldhatók, így a tömegáram-művelet zökkenőmentesen végrehajtható. A minta az ügyfél után az egyik fontos ellenőrzési alappá vált.
(4) A vágási folyamat követelményei
Vágás előtt a minta alapján kell elkészíteni a kisütési rajzot. A kisütés alapelve a „teljes, ésszerű és takarékos”. A vágási folyamat főbb folyamatkövetelményei a következők:
(1) Tisztítsa meg a mennyiséget a vontatási időpontban, és ügyeljen a hibák elkerülésére.
(2) Különböző adagokban festett vagy csiszolt anyagokat kell adagokban vágni, hogy elkerüljük a színbeli különbség jelenségét ugyanazon ruhadarabon. Az anyagok közötti színbeli különbség meglétét a színbeli különbség kiszűrésével kell ellenőrizni.
(3) Az anyagok kiürítésekor ügyeljen arra, hogy a szövet selyemszálai és a ruhaszálak iránya megfeleljen-e a folyamatkövetelményeknek. Bársonyszövet (például bársony, bársony, kordbársony stb.) esetében az anyagokat nem szabad visszafelé kiüríteni, különben a ruházat színmélysége megváltozik.
(4) A kockás anyag esetében figyelni kell a rudak igazítására és elhelyezésére az egyes rétegekben, hogy biztosítsuk a rudak koherenciáját és szimmetriáját a ruházaton.
(5) A szabás pontos vágást, valamint egyenes és sima vonalakat igényel. A burkolat nem lehet túl vastag, és az anyag felső és alsó rétegei nem lehetnek túlvágottak.
(6) Vágja el a kést a mintajelölés szerint.
(7) A kúpos lyukjelölés használatakor ügyelni kell arra, hogy ne befolyásolja a ruhadarab megjelenését. A szabás után meg kell számolni a mennyiséget és a tabletta ellenőrzését, majd a ruházati specifikációknak megfelelően kell csomagolni, a jegyszámmal, az alkatrészekkel és a specifikációkkal együtt.
(5) A varrás és a varrás a központi folyamatruhafeldolgozásA ruhavarrás stílus és kézműves stílus szerint gépi varrásra és kézi varrásra osztható. A varrás és a feldolgozás folyamatában a művelet áramlása valósul meg.
A ragasztós bélés alkalmazása a ruházati feldolgozásban egyre gyakoribb, szerepe a varrás egyszerűsítése, a ruházat minőségének egységesítése, a deformáció és a gyűrődés megakadályozása, valamint a ruházat modellezésében betöltött szerepe. Nem szőtt szövetek, szőtt szövetek, kötöttáruk, mint alapszövet típusai szerint kell kiválasztani a ragasztós bélés használatát a ruházati szövet és az alkatrészek szerint, és pontosan meg kell határozni az időt, a hőmérsékletet és a nyomást a jobb eredmény elérése érdekében.
A szőtt ruházat feldolgozása során az öltéseket egy bizonyos törvény szerint összekapcsolják, hogy szilárd és szép szálat alkossanak.
A nyomkövetés a következő négy típusba foglalható össze:
1. Láncfonal A láncfonal egy vagy két varratból áll. Egyetlen varrat. Előnye, hogy az egységnyi hosszban használt vonalak száma kicsi, hátránya viszont, hogy a láncfonal elszakadásakor a szélek záródása megszakad. A dupla varrat szálát dupla láncvarratnak nevezik, amely tűből és horogfonalból áll, rugalmassága és szilárdsága jobb, mint a rögzítő szálé, és nem könnyű egyszerre széthúzni. Az egyvonalas láncfonalt gyakran használják kabát szegélyében, nadrágvarrásban, öltönykabát uszályfejében stb. A dupla vonalas láncfonalt gyakran használják a varrás szélének varrásához, a nadrágok hátsó és oldalsó varrásához, a rugalmas övhöz és más, nagyobb rugalmasságú és erősebb erejű alkatrészekhez.
2. A zárvonal-nyomvonal, más néven a szállítóvarrat-nyomvonal, két varrattal van összekötve a varratban. A varrat két vége azonos alakú, nyújthatósága és rugalmassága gyenge, de a felső és az alsó varrat közel van egymáshoz. A lineáris zárvonal a leggyakoribb varratvonal, amelyet gyakran használnak két varróanyag darabjának összevarrására. Például varróélek, varrás közbeni megtakarítás, zsákolás és így tovább.
3. A tekercselő varratvonal egy olyan szál, amelyet a varrás szélén öltések sorozatával rögzítenek. A varratvonalak száma szerint (egyszeres varratvonal, dupla varratvonal… hat varratú tekercselő varrat). Jellemzője, hogy a varróanyag szélét tekercseli, megakadályozva az anyag szélének megnyúlását. Amikor a varrat megnyúlik, bizonyos mértékű kölcsönös átmenet lehetséges a felszíni vonal és az alsó vonal között, így a varrás rugalmassága jobb, ezért széles körben használják az anyag széleiben. A három- és négyszálas varratok a leggyakrabban használt szőtt ruházati cikkek. Az öt- és hatszálas varratok, más néven „kompozit vonalak”, dupla vonalas varrásból és három- vagy négyszálas varratokból állnak. Legnagyobb jellemzője a nagy szilárdság, amely egyszerre kombinálható és tekercselhető, így javítható a varrásvonalak sűrűsége és a varrás termelési hatékonysága.
4. A varratnyom több mint két tűből és egy ívelt horogszálból áll, amelyek egymáson keresztül futnak, és néha egy vagy két díszítőszálat is hozzáadnak az elejéhez. A varratnyom jellemzői az erős, jó szakítószilárdságú, sima varrás, bizonyos esetekben (például öltéskor) a szövet szélének megakadályozásában is szerepet játszhat.
Az alapöltés formáját az 1-13. ábra mutatja. Az alapvarrás mellett a stílus és a technológia követelményeinek megfelelően olyan feldolgozási módszerek is léteznek, mint a hajtogatás és a szövethímzés. A tű, a cérna és a tűsáv sűrűségének megválasztásánál a szövött ruhadarabok varrásánál figyelembe kell venni a ruhadarab anyagának és folyamatának követelményeit.
A tűket „típus és szám” szerint lehet osztályozni. Alakjuk szerint az öltések S, J, B, U, Y típusúak lehetnek, a különböző anyagoknak megfelelően, a megfelelő tűtípus használatával.
A Kínában használt öltések vastagságát számuk különbözteti meg, és a vastagság mértéke a szám növekedésével egyre vastagabb lesz. A ruhagyártásban általában 7-18 öltésszámot használnak, és a különböző ruhaszövetekhez különböző vastagságú öltéseket használnak.
Elvileg az öltések kiválasztásának a ruhadarab anyagával megegyező textúrájúnak és színűnek kell lennie (különösen a díszítőelemek esetében). A varratok általában selyemfonalat, pamutfonalat, pamut/poliészter cérnát, poliészter cérnát stb. tartalmaznak. Az öltések kiválasztásakor az öltések minőségére is figyelni kell, például a színtartósságra, zsugorodásra, színtartósságra stb. Minden anyaghoz szabványos varratot kell használni.
A tűnyom-sűrűség a tű talpának sűrűsége, amelyet a szövet felületén 3 cm-en belüli varratok száma alapján ítélnek meg, és a 3 cm-es szövetben lévő tűlyukak számával is kifejezhető. Standard tűnyom-sűrűség a szövött ruhakészítésben.
A ruházat varrása összességében precíz és szép legyen, nem előfordulhat aszimmetria, ferdeség, szivárgás, hibás varrás és egyéb jelenségek. Varrás közben ügyelni kell az illesztések mintázatára és a szimmetriára. A varratnak egyenletesnek és egyenesnek, simának és simanak kell lennie; a ruházat felületének érintőjének laposnak kell lennie, gyűrődések és apró redők nélkül; a varrat jó állapotban kell lennie, törött vonalak és lebegő vonalak nélkül, és a fontos részek, mint például a gallér vége, nem lehetnek drótozottak.
(6) kulcslyuk alakú csat
A ruházati cikkek zárlyukait és szegcsatjait általában géppel készítik. A szemcsat alakja szerint lapos és szemcsatra osztható, közismertebb nevén hálózsák és szemcsat.
Az egyenes szemeket széles körben használják ingekben, szoknyákban, nadrágokban és más vékony ruházati anyagból készült termékekben.
A főnixszemeket többnyire dzsekikben, öltönyökben és más vastag anyagokban használják a kabátok kategóriájában.
A zárlyuknak a következő pontokra kell figyelnie:
(1) A cinguláris izom helyzete helyes-e.
(2) A gomblyuk mérete megegyezik-e a gomb méretével és vastagságával.
(3) A gomblyuk nyílásának kivágása jól van-e elvégezve.
(4) Rugalmas vagy nagyon vékony ruhaanyag esetén érdemes megfontolni a belső szövetbetét rétegben lévő zárlyuk használatát. A gomb varrásának meg kell egyeznie a gombolási pont helyzetével, különben a gomb nem torzul és nem ferdül el. Figyelni kell arra is, hogy a tűzővonal mennyisége és erőssége elegendő-e ahhoz, hogy megakadályozza a gomb leesését, valamint hogy a vastag szövetű ruhadarabon elegendő-e a csatok száma.
A (hét) dögös emberek gyakran használják a „hárompontos varrás hét ponton melegen” módszert az erős melegítéshez, ami fontos folyamat a ruházati feldolgozás során.
A vasalónak három fő funkciója van:
(1) A ruhák gyűrődéseit permetezéssel és vasalással távolítsa el, a repedéseket pedig simítsa ki.
(2) A hőkezelés után a ruházatot lapos, redőzött, egyenes vonalakkal kell formázni.
(3) Használja a „visszahúzás” és „húzás” vasalási készségeket a szálak zsugorodásának, valamint a szövet szerkezetének sűrűségének és irányának megfelelő megváltoztatásához, a ruházat háromdimenziós alakjának alakításához, hogy alkalmazkodjon az emberi test alakjának és aktivitási állapotának követelményeihez, így a ruházat eléri a szép megjelenés és a kényelmes viselet célját.
A négy alapvető tényező befolyásolja a szövetek vasalását: a hőmérséklet, a páratartalom, a nyomás és az idő. A vasalási hőmérséklet a fő tényező, amely befolyásolja a vasalási hatást. A különböző szövetek vasalási hőmérsékletének meghatározása a kikészítés kulcsfontosságú problémája. A vasalási hőmérséklet túl alacsony a vasalási hatás eléréséhez; a vasalási hőmérséklet károsodást okozhat.
Mindenféle szál vasalási hőmérsékletét, még az érintkezési időt, a mozgási sebességet, a vasalási nyomást, az ágyneműt, az ágynemű vastagságát és a nedvességtartalmat is számos tényező befolyásolja.
A vasalás során a következő jelenségeket kell kerülni:
(1) Aurora fény és égés a ruhadarab felületén.
(2) A ruházat felületén apró hullámok, gyűrődések és egyéb forró hibák maradtak.
(3) Szivárgások és forró alkatrészek vannak.
(8) Ruhadarabok ellenőrzése
A ruházati cikkek ellenőrzésének a teljes feldolgozási folyamaton át kell tartania, a szabástól a varráson át a kulcslyukcsatig, a kikészítésig és a vasalásig. A csomagolás és tárolás előtt a késztermékeket is teljes körűen ellenőrizni kell a termékek minőségének biztosítása érdekében.
A késztermék-ellenőrzés főbb elemei a következők:
(1) A stílus megegyezik-e a visszaigazoló mintával.
(2) A méret és a specifikációk megfelelnek-e a folyamatlap és a mintaruházat követelményeinek.
(3) A varrás helyes-e, és hogy a varrás tiszta és lapos-e a ruhákhoz.
(4) a szalagszövet ruházatát ellenőrizni kell, hogy a pár megfelelő-e.
(5) hogy a szövet selyemszálai megfelelőek-e, nincsenek-e hibák a szöveten, olaj van-e jelen.
(6) Van-e színbeli különbségi probléma ugyanazon ruházatban.
(7) A vasalás jó-e.
(8) A ragasztóbélés szilárdsága, valamint a ragasztó behatolásának jelensége.
(9) Hogy a drótfejet megjavították-e.
(10) A ruházati kiegészítők hiánytalanok-e.
(11) A ruházaton feltüntetett méretjelölés, mosási jelölés és védjegy megegyezik-e a tényleges árutartalommal, és hogy a pozíció megfelelő-e.
(12) Hogy a ruházat általános formája megfelelő-e.
(13) A csomagolás megfelel-e a követelményeknek.
(9) Csomagolás és tárolás
A ruházati csomagolás kétféle akasztásra és csomagolásra osztható, amelyeket általában belső csomagolásra és külső csomagolásra osztanak.
A belső csomagolás egy vagy több ruhadarabot jelent egy gumizacskóba helyezve. A ruhadarabok számának és méretének meg kell egyeznie a gumizacskón feltüntetett értékekkel, a csomagolásnak pedig simának és szépnek kell lennie. Néhány különleges ruhadarabot különleges csomagolásban kell kezelni, például a csavart vagy kicsavart ruhadarabokat, hogy megőrizzék stílusukat.
A külső csomagolást általában dobozokba csomagolják, a vevői igényeknek vagy a folyamatlap utasításainak megfelelően. A csomagolás formája általában vegyes színű vegyes kód, egyszínű független kód, egyszínű vegyes kód, vegyes színű független kód, négyféle lehet. Csomagoláskor ügyelni kell a teljes mennyiségre és a pontos szín- és méretmegosztásra. A külső dobozon ecsettel jelölje meg a vevőt, a szállítási kikötőt, a dobozszámot, a mennyiséget, a származási helyet stb., és a tartalomnak meg kell egyeznie a tényleges áruval.
Közzététel ideje: 2024. május 25.
